Hazaszeretet, becsület, bátorság – Novák Pál hősi halott emlékére

Október 23. piros betűs ünnep a naptárban. Ezen a napon minden évben megállunk egy pillanatra és tisztelgünk azok előtt a hétköznapi hősök előtt, akik halálukkal megváltották a jelen szabadságát. 1956-ban forrongott az ország, a budapesti események begyűrűztek a vidéki városokba is.

„Miképpen azt Dékány István Szabad Ózd című 2004-es dokumentumfilmje is üzenetként hordozza, az 1956-os forradalom és szabadságharc ózdi eseményei lényegében letükrözi az országos eseményeket. Itt is a diákok kezdik, miképp Budapesten a főiskolások, egyetemisták, egyszerű munkásemberek. A megmozdulások, az azt követő megtorlások, a szovjet csapatok bevonulása, a bírósági perek, majd később, amit úgy neveznek, hogy kádári konszolidáció az helyi, lokális szinten is lezajlott” – nyilatkozta dr. Alabán Péter, történész.

A legtöbben csak tankönyvekből ismerjük a régmúlt eseményeit, másoknak azonban személyes, fájdalmas emlékkel bír ez a nap. Megkereste szerkesztőségünket Tóth Attila István, akinek nagybátyja, Novák Pál is egyike azoknak, akik elestek a szabadságharcban.

„Nyolc évesen az ember nem tudja úgy megélni, gyerekként éli meg ezt az egészet. Számomra borzasztó volt egyébként az az időszak. Ami akkor bennem nyomott hagyott az egy nagy-nagy ijedtség meg fájdalom” – mondta Tóth Attila István.

Novák Pál 1928-ban Arlóban született, az ötvenes évek elején Ózdról került el Dunaújvárosba, ahol a Dunai Vasmű építésénél darukezelőként dolgozott. 1956. október végén Dunapentelén és Sztálinvárosban is felborult a rend. Mozgósítási parancsot adtak ki. A szovjet harckocsik november 6-án már a város határában voltak. A dunapentelei helyőrség tisztjei felfegyverezték a harcra jelentkező civileket. Köztük volt Novák Pál önkéntes védő is.

Az emlékező tárca egyik bekezdésében ez áll:

„Novák Pál… darukezelő azon a hajnalon, november hetedikén a kijelölt szolgálati helyére tartott. Igyekezett, mert nem tudta, senki sem tudhatta, mikor indulnak a város ellen a ruszki csapatok. Mire kiviláglott, már minden felkelő a védelmi ponton volt. Sokáig csak távoli morajlás hallatszott, majd a tankok zúgása egyre közelebb ért. Délután kettőkor a város körül bezárult a páncélosok gyűrűje. A repülőraj nyitotta meg a kíméletlen támadást. Nyolc repülőgép fél órán át ontotta a bombákat a védelmi állásokra. Novák Pál egységét is elérte egy gránát. A fiatalember repeszek szaggatta holtteste fáklyaként lángolt…”

A szülők ismerősöktől kapták a hírt, hogy a legkisebb fiuk meghalt. Egy rövid időre felcsillant a remény, mert Páltól levelük érkezett. Még jobban megrázta a családot, amikor megtudták, hogy a halálhír igaz.

„Nagyapám összeszedte magát és elment, akkor még Sztálinváros volt, hogy megtudja pontosan, hogy mi van a fiával. Akkor már eltemették, elhantolták. A szovjet városparancsnoktól térden állva kérte, hogy a fiát hazahozhassa. Ő a saját kezével hantolta ki. Lemezkoporsóban hozták haza. Arra emlékszem, hogy Szennán laktak. Az egyik szobában volt felravatalozva, a koporsó fel volt téve az asztalra” – mondta Tóth Attila István.

A kései temetésre Pál halála után egy hónappal került sor. Szennán lelt végső nyughelyre. A sírra márványtábla került, melyen a hősi halált halt felirat áll. A szülők a börtönt kockáztatták, de a megtorlók figyelmét ez szerencsére elkerülte, így a sírhely épségben megmaradt. 2024. október 23-án ismét együtt emlékezünk Novák Pálra és azokra, akik életüket adták a jövő szabadságáért.