Nyugdíjba vonult a csapat lelke – Kriskovics Tamás több mint harminc évig dolgozott az Ózdi Városi Televíziónál

Utoljára húzta ki a statívot advent negyedik vasárnapján operatőr kollégánk. Ez volt az utolsó forgatása, azóta felmentési idejét töltötte. Február közepén nyugdíjba ment.

Tamás a televíziózást megelőzően az Ózdi Kohászati Üzemeknél és az Ózdi Foglalkoztatási Kft.-nél tevékenykedett. Számára az utolsó hetek már igen nehezen teltek. Most eláruljuk, de egy ideje már húzta a strigulákat. Tudására alapozhattunk, mellette rengeteg tapasztalatot szerezhettünk. Rá mindig lehetett számítani, legyen az reggel, délben, vagy este. A munka után, amikor visszakerült a kamera és a mikrofon a táskába is sokszor gyűjtöttünk közösen élményeket.

„Mindig együttműködő volt az elmúlt tizenöt év alatt, amikor közösen dolgoztunk. Mindenkor lehetett számítani rá, a munkában is és a szabadidőben is, ilyen szempontból is a csapat lelke volt, ha valamit kellett szervezni, vagy egy buliban italt kellett tölteni, akkor is számíthattunk rá. Nemcsak jó munkatárs volt, hanem jó barát is, hiszen nemcsak nekem, hanem valamennyi kollégának segített, akkor is ha valamilyen módon bajba kerültünk” – mondta Bukovinszky Zsolt, az ÓMÉK ügyvezető-főszerkesztője.

Igazi ezermester. Tőle tanultuk meg például, hogy „szilóval” bármit meg lehet ragasztani. Bár nem rajongott sosem azért, hogy nyilatkozhasson, de az évek során több olyan helyzet is adódott, amikor a kamera másik oldalán találta magát. Így mesélt magáról az Így tévézünk mi című műsorunkban.

„Olvastam ezt a hirdetést, amit feladott a TV. Csak úgy véletlenül bejöttem egyszer. Egyáltalán nem is gondoltam komolyan, de mondom mindent meg kell próbálni és úgy ragadtam itt. Először pár hónapig csak bejártam, év végétől már dolgoztam is” – emlékezett vissza Kriskovics Tamás.

Több mint harminc éven keresztül szemlélte a kamera lencséjén keresztül a világot, rögzített színházi előadásokat, falunapokat, testületi üléseket, ott volt a baleseteknél, örömteli eseményeknél és még számtalan egyszeri megismételhetetlen pillanatnál. Volt közte vicces, vidám, izgalmas és időnként unalmas. Ami biztos, hogy az általa megörökített felvételek hatással voltak az emberekre.

Tamást egykori kollégái nagyon sokoldalú embernek tartják, sokakat indított el a televíziózás útján.

„Nagyon sok élmény volt Tamással kapcsolatban, viccesek, tanulságosak. Nagyon pesszimista volt a beállítottsága mindig, de mindig mondta, hogy: „Na végül nekem lett igazam.” Ő így soha nem csalódik. Nagyon nem szeretett vágni, sokkal inkább el lehetett küldeni három, négy, akár öt anyagra is egy nap forgatni operatőrként, csak ne kelljen leülni a vágóasztal mögé. A stúdióban itt, ahol most is állunk mindent megcsinált, ha kellett. Ragasztott, fúrt, faragott” – nyilatkozta Marosréti Ervin.

Most lezárult egy fejezet, de kezdődik egy új. Sok-sok kellemes percet kívánunk neki családja körében, bízunk benne, hogy jó szívvel emlékszik majd vissza a televíziónál eltöltött időszakra. Mi pedig most azon gondolkozunk, hogy mikor szaladtak el ezek az évek?